Szerző: Az enyhébb téli napok kiválóan alkalmasak a valamilyen okból nem kívánatos fák kivágására. Hogyan lehet azonban eltüntetni a nehezen szanálható, talajban maradó rönköket? Több érdekes módszer is létezik!
Tipikus téli feladat a kiskertekben a valamiért szanálásra ítélt fák kivágása. A műveletre bármelyik fagymentes napon sort lehet keríteni, télen pedig azért ideális a vágás, mert ezekben a hetekben a kert szezonon kívül van, így az olykor jelentős földmunkával, felfordulással járó munkát nem egy teljes pompájában lévő területen kell elvégezni.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi indokolhatja egy kerti fa kivágását. Noha a legtöbb kerttulajdonos szeretettel és gyengédséggel fordul növényei felé, mégis megesik, hogy nincs más megoldás, mint a fa kivágása. Ok lehet többek közt a törésre való hajlam, mely nem csak anyagi kárt generálhat, de balesetveszélyes is lehet.
Előfordul, hogy az ültetésnél nem számoltak a háziak a fa felnőttkori, kifejlett méretével, és a növény szó szerint túlnőtt rajtuk, sok helyet foglal, vagy takarja az ablakokat, esetleg kárt tesz a kerti útban. Gyakori, hogy egy betegség okozza a fa vesztét, a menthetetlen példányokat végül ki kell vágni.
Érdekes eset, de egyáltalán nem ritka, hogy egy fáról kiderül, hogy pollenje allergizáló, és ebben az esetben is dönthetnek úgy a háziak, hogy inkább a fától szabadulnak meg, mintsem elviseljék a kellemetlen allergiás tüneteket.
Rövid megjegyzésként idekívánkozik, hogy számos későbbi kivágással végződő esetet meg lehet előzni, ha gondosan, előrelátóan választunk facsemetét, így például vásárlás előtt kizárjuk azokat a fajokat, melyek később méretük, habitusuk, törésre való hajlamuk, vagy irritáló virágporuk miatt gondot okozhatnak.
Maga a kivágás elméletileg nem bonyolult feladat. A kisebb, 3-5, de akár 7-8 méteres példányokat házilag is ki lehet vágni, természetesen a biztonságot mindig szem előtt tartva.
Az idősebb, méretesebb példányokhoz jobban megéri szakembert hívni, aki speciális szaktudással és gépekkel rendelkezik, így rövid idő alatt, a biztonságot szem előtt tartva végez a munkával.
A nagyobb problémát rendszerint a földben maradó csonk okozza, még a kisebb, közepes példányok is akkora gyökérrendszerrel rendelkeznek, hogy ezen csonkok kiemelése roppant nehéz feladattá válik.
Akad azonban pár ügyes trükk, melyekkel házilag, akár erőlködés nélkül is eltávolítható a zavaró növényi maradvány.
A leghagyományosabb módszer csákányozás. Ilyenkor először a törzs körül kell árkot ásni, majd a szerteágazó oldalgyökereket el kell vágni csákánnyal, baltával, kézifűrésszel vagy vékonyabb gyökerek esetében egy masszív ásóval.
A legvastagabb és legmélyebbre hatoló főgyökérhez a csonk mozgatásával, döntésével lehet hozzáférni, majd erős baltacsapásokkal lehet elvágni azt. A munka akár több napot is igénybe vehet, de gyorsítja a folyamatot, ha kézi erő helyett géppel végezzük vagy végeztetjük el, a kisméretű földmunkagépek jó esetben ki tudják rántani a törzs maradékát.
Egy másik, könnyebben mozgatható és egyszerűbben bérelhető gép a tönkmaró, ami tulajdonképpen egy nagyteljesítményű csiszoló. A gépet a tönkre helyezve a csiszolófej addig forgácsolja a fatörzs maradékát, míg az a talajszint alá nem kerül, ekkor a maradvány betemethető, és a fa el is tűnt.
Ebben az esetben persze a gyökérzet a talajban marad, így az adott területen pár évig mélyreható ásással járó ültetési feladatokat nem lehet tervezni, idővel azonban a gyökérdarabok elkorhadnak.
Az agresszív és gyors módszerek mellett vannak lassabb, de üzembiztos eljárások is. Amennyiben a csonk eltüntetése nem sürgős, segítségül hívható a természetes korhadás, melyet fel lehet kissé gyorsítani.
A csonkba vastag fúrószárral mély lyukakat kell készíteni, majd ezekbe speciális, magas nitrogéntartalmú szert kell önteni (ilyen szer kapható a gazdaboltokban, de nitrogéndús műtrágya is bevethető). A kezelt csonkot időnként alaposan áztassuk el vízzel, hogy aztán pár hónap múlva puha, szivacsos, egyszerűen eltávolítható törzset kapjunk.
Roppant szellemes, és nem mellesleg hasznos módszer a megkarcolt, megvágott rönk laskagombával való betelepítése. A gomba körülbelül fél év alatt elkorhasztja a fát, a felszedett gombát pedig el lehet fogyasztani, így kettős haszon könyvelhető el.
Gombaspórát a gazdaboltokban, kertészetekben lehet vásárolni, a telepítés pedig pár perces folyamat. A növekedő gombák nem csak ízletesek lesznek, de amíg a fán vannak, rusztikus, romantikus hangulatot kölcsönöznek a kertnek.
Végül pedig talán a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer: az égetés. A talajszinthez közel elvágott törzset vegyük körbe téglákkal, kövekkel, mintha tábortüzet készítenénk elő, készítsünk be gyújtóst és némi tüzelőt, majd kezdődhet is a tűzrakás.
Csak arra kell figyelni, hagy addig tartson a művelet, míg a csonk a talaj szintje alá nem izzik. A tönkégetés összeköthető egy baráti összejövetellel, kerti sütögetéssel, bográcsozással, így a munka egyben szórakozás is lesz!
További hasznos tippek Megyeri Szabolcs kertészeti blogjában
Kép forrása: Pixabay.com
