Kelbimbó termesztése – Részletes útmutató

kelbimbó

A bimbós kel vagy kelbimbó a káposztafélék családjába tartozó kétéves növény, melynek ízletes kicsi káposztára emlékeztető bimbói a kb. 1 méter magas száron fejlődnek ki a levelek tövében.

A kelbimbó ízletes téli zöldség mely, A, B1, B2 és C-vitaminban is gazdag, fehérje és rosttartalma is számottevő. Rakott egytálételként, főzelékként egyaránt ízletes.

A kelbimbó ellenáll a hidegnek, ezért folyamatosan lehet betakarítani. Elég csak annyi növényt felszedni, amennyinek a bimbóit felhasználjuk, a többi tő maradhat a kertben a betakarításig. A leszedett kelbimbó jól bírja a mélyhűtést, így könnyen tárolható, tartósítható.

A kelbimbó kis odafigyeléssel a konyhakertben sikerrel termeszthető, ha kedvet kaptunk hozzá, először érdemes megismerkednünk az igényeivel, valamint a termesztés menetével.

Kelbimbó fajták

Ha szeretnénk a kertben kelbimbót termeszteni, több fajta közül választhatunk, ezeket mutatjuk be röviden a továbbiakban.

Brüsszeli félmagas: Középhosszú tenyészidejű, erőteljes szárat fejlesztő, intenzív növekedésű fajta. Friss fogyasztásra és fagyasztásra is kitűnő, kézzel könnyen betakarítható. Tömör bimbói gömbölyűek, sötétzöld színűek. Szedését az első fagy beálltakor érdemes elkezdeni, mivel a hideg hatására, kellemesebb lesz az íze.

Rosella: Őszi termesztésre, friss fogyasztásra alkalmas, rövid tenyészidejű fajta, mely fagyérzékeny. Közepes magasságú száron fejlődő, közép-zöld színű bimbói novemberig szedhetők.

Long Island: Friss fogyasztásra és mélyhűtésre is alkalmas középkésői fajta. Tömör, zárt bimbói jól bírják a hideget.

A kelbimbó igényei, termesztése

A kelbimbó fényigényes növény, ezért napos, világos helyet válasszunk számára, ne ültessük túl sűrűn, vagy például nagyobb fák árnyékába.

Talajok közül a kissé meszes, középkötött talajokat kedveli leginkább, frissen trágyázott ágyásban termesszük, gazdagítsuk földjét komposzttal. Vigyázni kell, hogy ne adagoljuk túl a nitrogént, mivel, akkor a bimbók kinyílnak, lazává válnak.

Bórigénye is számottevő, ezért időnként permetezzük bórtartalmú lombtrágyával. A bimbóképződés után érdemes 1-2 alkalommal permetezni például Wuxal-lal.

Három-négyévente kerüljön csak ugyanarra a helyre a kertben, mivel így megelőzhető, hogy a betegségei és kártevői elszaporodjanak. Ültethetjük kerítés mellé, de elválaszthatjuk vele a virágos és a veteményeskertet is.

kelbimbó

Kép forrása: Pixabay.com

Igaz a káposztafélék közül a kelbimbó tolerálja legjobban az időszakos szárazságot, a megfelelő fejlődéshez és kielégítő terméshez öntözést igényel. Gondozása során nem szabad megfeledkezni a gyomlálásról, az ágyás talajának lazításáról és a növényvédelemről sem.

A kelbimbót jó néhány kártevő károsíthatja, ezek közül a leggyakoribbak a levéltetvek, a földibolhák, a káposzta bagolylepke hernyói és a meztelencsigák.

A kelbimbót előnevelt palánták kiültetésével termeszthetjük, szabadföldbe vetése nem jellemző. A palántaneveléshez jó szerkezetű földdel töltsünk meg cserepeket vagy ládát és vessük el a magokat május közepén. Nagyobb mennyiségű palánta neveléséhez palántanevelő ágyba vessünk.

A magok kb. 5-6 nap alatt kicsíráznak, a palántákat hathetes korukban, 4-5 leveles állapotban ültethetjük el végleges helyükre. Az alacsony növésű fajták 50 x 50 cm-es, míg a nagyobb termetűek 70 x 70 cm-es távolságra kerüljenek egymástól.

A kiültetett palántákat gondozzuk a korábban írtaknak megfelelően. Szeptemberben felgyorsul a bimbók fejlődése, ilyenkor az oldalleveket célszerű kitördelni, így a bimbók több tápanyagot kapnak, és még több fényhez jutnak. Októberben a levélrózsa közepét is eltávolíthatjuk és akár fel is használhatjuk főzéshez.

Sikeres kertészkedést, bőséges termést kívánunk!

Képek forrása: Pixabay.com