Szerző: A torma (Armoracia rusticana) rendkívül karakteres ízű évelő fűszer és gyógynövény, mely egyszerűen termeszthető a kertben is, ha van számára elegendő hely. Nagyméretű ráncos levelei, akár az 1 méteres nagyságot is elérhetik, vaskos, fehér színű karógyökere mely miatt termesztjük, mélyre hatol a megfelelő talajban.
C-vitamin tartalma magas, emellett B1, B2, és B6 vitamint, valamint káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat és foszfort is tartalmaz. Jellegzetes csípős ízét a benne található mustárolaj adja. A reszelt torma elmaradhatatlan ízesítője a húsvéti sonkán, de felhasználható savanyításhoz, húsfélék, szószok, mártások ízesítéséhez is.
Gazdabolt országos szállítással, akár 24 órán belül! >>>
A torma igényei és ültetése
A torma egyszerűen termeszthető növény, napos, világos vagy félárnyékos fekvésben is nevelhetjük. Ahogy a bevezetőben már utaltunk rá, helyigénye nagy, ezt vegyük mindenképp figyelembe, amikor helyet keresünk számára.
Talajok közül a nyirkos, mélyrétegű homoktalajokat kedveli a legjobban, minél lazább a talaj, annál, szabályosabb, egyenesebb gyökeret fejleszt. Száraz helyen, vékony, elágazó, és kellemetlenül csípős lesz a gyökere és megfásodik. Ha kertünk talaja túlságosan kötött, érdemes tőzeggel vagy homokkal lazítani ültetés előtt.
A tormát nem magvetéssel, hanem gyökérdugványok elültetésével termesztjük, melyeket ősszel és tavasszal is el lehet ültetni a kertben. A gyökerek között kb. 30 cm-es tőtávolságot hagyjunk, és ne ültessük őket túl mélyre, a tetejük 3-5 cm-re legyen a felszíntől.
Nyáron, szárazabb időszakokban érdemes időnként megöntözni, egyéb teendőnk nem igazán akad vele. A torma egész évben betakarítható, a fő betakarítási időszaka október végétől márciusig van.
Ideális termőhelyen a torma a földben maradt gyökérdarabokról gyorsan szaporodik és gyomszerűen terjed, új gyökerei pedig már nem elég szépek. Az előbbiek miatt fontos, hogy gondosan kiszedjük az összes gyökeret a talajból és évről évre telepítsük újra.
Sikeres kertészkedést kívánunk!
Kép forrása: Flickr / Szerző: Edsel Little / Licence: CC BY-SA 2.0
